Messze földön jártam, pierogit láttam…

Október 8-án tésztát szaggat, tölt, pirít a világ

 

Legalábbis a világnak az a része, ahol lengyelek és kelet-európaiak élnek és hódolnak a finom töltött tészta kultuszának. A „pierogi” lengyel kifejezés, a tészta is elsősorban lengyel specialitásként terjedt el, de különböző neveken egész Közép- és Kelet-Európában, sőt, Dél-Tirolban, Karintiában, Svábországban is megtalálható. Ukrajnában és Oroszországban varenykyként, Szlovákiában bryndzové pirohyként (brindza sajttal és burgonyával töltik), Szlovéniában ajdovi krapiként (hajdinalisztből készül), Erdélyben és Bukovinában piroștiként, Romániában colțunașiként (szilvalekvárral), Moldovában chiroșteként, Dél-Tirolban Schlutzkrapfenként, Svábországban Maultaschenként, az askenázi zsidó konyhában levesbe főzött kreplachként, hazánkban pedig derelyeként ismert.

A pierogi eredete a történelem homályába vész, a legendák között többször felbukkan lengyelországi Szent Jácint alakja, aki az egyik töténet szerint az 1241-es tatárjáráskor pierogival mentette meg az embereket éhínségtől. Más források azonban épp azt állítják, hogy a pierogit a tatárok hozták be Ázsiából Kelet-Európába, ezt bizonyítja, hogy egyes helyeken máig (ázsiai eljárással) nem főzve, hanem gőzölve készül. A tészta nevének gyökere: „pirŭ” egyébként jóval a 13. század előtti időkből származik, proto-szláv eredetű, jelentése: ünnep, ünnepi lakoma. Bárhogy történt, a pierogi biztos bázisra lelt Kelet-Közép-Európában és azon túl is: a lengyelországi, kelet-európai bevándorlók révén rendkívüli népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban és Kanadában, olyannyira, hogy az USÁ-ban október 8-át a „pierogi napjává” nyilvánították.

Az indianai Whitingben pl. így ünneplik a helyiek kelet-európai gyökereiket.

 

 

 

 

 

 

Kanadában szintén népes rajongótábora van a pieroginak, 1993-ban, egy Glendon nevű faluban ezt a szobrot emelték tiszteletére

 

 

 

 

 

 

 

Az ukrajnai Cherkassy lakói is kifejezték varenyky iránti kötődésüket

 

 

 

 

 

 

 

Őshazájában, Lengyelországban általában Szent Jácint emléknapján, augusztus 17-én éri el csúcspontját a pierogi-kultusz, az egyik leglátványosabb fesztivált Krakkóban tartják

 

 

 

 

 

 

Bárhogy hívják is, a különböző pierogi-interpretációk lényege ugyanaz: egyszerű tésztát készítünk – búza-, ill. egyes helyeken hajdinalisztből, tojással, csipet sóval és némi vajjal, van, ahol egy kis tejfölt és/vagy főtt, áttört burgonyát is tesznek bele –, a tésztát kidolgozzuk, fél-1 órán át pihentetjük, majd 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk, lisztbe mártott pohárral korongokat szaggatunk belőle, megtöltjük a töltelékkel (ami lehet sós és édes is, a leghagyományosabb a pirított hagymával ízesített túrós-krumplis), a megtöltött tésztakorongokat félbehajtjuk, a széleket jó szorosan lenyomkodjuk. Az így megformált, szép hullámos „kagylókat” forró, enyhén sós vízben kifőzzük – 3-4 perccel azután vegyük ki őket, miután feljöttek a víz felszínére –, majd vagy vajkockákra helyezzük és összeforgatjuk apróra vágott zöldfűszerekkel, esetleg pirított hagymával vagy gombával, illetve (szintén népszerű módszer): serpenyőben vajat pirítunk, a kifőtt pierogit beleforgatjuk, átpirítjuk-karamellizáljuk, így tálaljuk pirított hagymával, zöldfűszerekkel, gombával, ami épp illik hozzá. Van, aki hűs tejföllel is lecsepegteti a tetejét.

A tradicionális verziókon túl természetesen se szeri, se száma a különböző regionális és kreatív interpretációknak a rikottás-spenótostól kezdve a mascarponés-bogyósgyümölcsösön át a zsályás-édesburgonyásig. Az egyszerű tésztareceptet, eljárást követve egy kis fantáziával sikert arathatunk egy jókedvű pierogi-piknikkel a családdal, barátokkal, könnyed, őszi hangulatban.

Smacznego – jó étvágyat!